Lehet el sem tudjuk képzelni, hogy ilyen lehetséges, de egy elhallgatott fájdalom, trauma miatt, egyszer csak, a későbbiek során a gyermekünk, az unokánk, a dédunokánk kerülhet nehéz helyzetbe az alatt a súly/fájdalom kupac alatt, amit a hallgatásunkkal feltornyoztunk.

A test ad otthont a szívnek és az észnek, az érzésnek és a gondolatnak, az ésszerűnek és az ésszerűtlennek. A test tudja megvalósítani, megtenni, amit az ész kigondol vagy épp azt, amit a szív diktál. A test cselekszik. Ezért lett küldetésem a test-lélek-szellem hármas egyensúlyának támogatása.

Mit jelent számodra a „tökéletes” szó? Milyen a tökéletes állapot?

Tökéletes??? Létezik?

Az én meglátásom szerint, ami egyik nézőpontból tökéletes, az egy másik szemmel nézve nem biztos, hogy az, de a fenti kérdés megválaszolását mégis Rád hagyom.

Egy biztos. A tökéletességre törekvés kimerítő. Az a hajsza, amit annak az állapotnak az elérése jelent, amit tökéletesnek nevezünk, állandó elégedetlenséget vonz maga után. A jónál mindig van egy jobb, a soknál mindig van több.

Azonban, ha átállítjuk a gondolkodásunkat az „ELÉG JÓ” szemléletre, könnyebben elérhetjük a megelégedettség állapotát.

Nem kell máshogy tennünk a dolgunk, egyszerűen csak a gondolokodásunkon kell ehhez változtatni. Tudjunk elégedettséget érezni akkor is, ha tudjuk van feljebb, újabb szint.

Amennyiben sikerül erre átállni, már nyertünk! Mégis mit is? Minden olyan érzést, érzetet, ami mentes a frusztráltságtól, a gyomoridegtől és a hiányérzettől.

Lehet ez egy cél számodra is?

Milyen az az ember, aki „ELÉG JÓ”?

Szorongásmentes, olyan valaki, aki hisz magában, a családjában, munkatársaiban.

Egy „elég jó” ember tisztában van vele, hogy hibázhat, és a másik is hibázhat. Már önmagában ez a tény felszabadító érzés. Nem várja sem magától, sem a környezetétől el, hogy hibátlanul éljen, tegye a dolgát.

A külsőségeknek élő világ sok mindent láttat jobbnak, profibbnak, szebbnek, mint amilyen valójában, és ez sok frusztráltságot okoz. De légy tudatában, hogy, nem ez a máz az értéke az életnek, hanem az a valódiság, amiben benne van némi arányban a hiba, a tökéletlenség is, mégis szerethető, követhető, hihető, használható… vagyis VALÓDI.