Gondoljunk csak bele hány és hány szerepbe bújunk bele életünk során!

Szerepeink pedig szorosan kapcsolódnak más emberekhez és helyzetekhez. Csak pár példa, hogy jobban lásd: feleségként ott a kapocs a férjjel, férjként a feleséggel, anyaként/apaként legalább egy gyerekkel, munkatársként a kollégákkal, vállalkozóként az ügyfelekkel, gyermekként a szülőkkel, diákként a tanárral stb.

Szerepeinkhez pedig nemcsak egy személy vagy helyzet tartozik, hanem egy vállalt viselkedésforma is. Minden szerepünkben máshogy viselkedünk, és ez így van jól. Ennek képességét a szocializációs fejlődésünk, tanulásunk során jól elsajátítjuk.

A szerepeink segítenek felépíteni az identitásunkat. Ezért is fontos, hogy több szerepben legyünk jelen életünk során, azonban figyelnünk kell arra, hogy a választott szerepeinkben komfortosan érezzük magunkat, és az ezzel járó feladatokat jól el tudjuk végezni.

Általában a szerepeink jól megférnek egymás mellett. A gond akkor adódik, amikor egyszerre akarunk vagy kell több olyan szerepben jelen lennünk, és azokban a feladatköreinket teljesítenünk, amik más- más energiákat és figyelmet, koncentrációt igényelnek.

Sokan találkozhattak ezzel a kihívással a bezárás ideje alatt, amikor egyszerre kellett szülőként a gyermeknek a tanulásban segíteni és a home officban helyt állni a munkahelyi feladatkörökben. Ilyenkor az adott személy számára ezek a szerepek egyaránt fontosak, azonban egyik szerep a másik idejét és energiáját fölemésztheti.

Konfliktust eredményezhet a szerepeink közötti lavírozás, amikor az egyik szerepben megélt nehézségeket, frusztrációkat a másik szerepben igyekszünk levezetni. Kihangsúlyoznám, hogy itt fontos különbség, hogy feloldjuk valamelyik szerepünkben a szerephez kapcsolódó személy segítségével a frusztrációt, vagy továbbadjuk neki, rosszabb esetben levezetjük rajta.

A nyitott kommunikáció segítségével ugyanis működhet a feloldás, hisz az ilyen jellegű egymáshoz való viszonyulás, kapcsolat védőhálóként funkcionálhat. Ebben az esetben a frusztráció, stressz a hálón akad fenn, és egyik fél sem cipeli tovább. Ehhez az kell, hogy a felek társ szerepben jelenjenek meg egy ilyen témájú beszélgetésben, és tudatosan kezeljék azt.

Amikor ez nem működik, hanem a frusztráció, streszz sértés, bántás formájában áttevődik a szerephez társuló másik félre, akkor ahelyett, hogy feloldódna megsokszorozódik a feszültség.

Szerepenként eltérhet az alá- és fölérendeltségi viszony is. Bizonyos szerepekben megélt alárendeltségi viszony pedig rettenetes módon be tud skatulyázni egyéb szerepekben is. Ezeknek jó mindig a végére járni.

Hogyan lehetünk a különböző szerepeinkkel egyensúlyban?

Először is tisztán kell látnunk a szerepeinket. Lejjebb találsz ehhez egy gyakorlatot is, amit, ha megcsinálsz, segít a tisztánlátásban.

Szerepeink legtöbbször nem stabilak. Van, amikor munkahelyünk jobban igénybe vesz bennünket, ezért a szülői és társ szerepünk kevésbé van jelen. Előfordul, hogy a családban kell jobban jelen lennünk, ezért a munkahelyi szerepünkből lépünk kicsit hátra. Olykor a barát szerep kerül háttérbe, máskor felerősödik.

Akkor tudunk jól harmóniában maradni, ha szerepeinkre reálisan, megfelelő szemlélettel tudunk ránézni, rálátni, és annak megfelelően tudunk dönteni, hogy mire helyezzük éppen a nagyobb hangsúlyt. Az egyensúlyhoz az kell, hogy saját magunk vágyaival, elképzeléseivel, céljaival legyünk tisztában. Ismerjünk a számunkra megfelelő prioritást, tudjunk nyiltan kommunikálni a szerepeinkben, és legyünk a testünkben otthon, egészségesen.

Gyakorlat a szerepeink tisztánlátásához

Szerephordó:

A gyakorlathoz csupán egy lapra és egy tollra, no, meg némi nyugira van szükség.

1. Lépés: Írd össze, hogy milyen szerepekben állsz helyt naponta: anyuka, háziasszony, feleség mint társ, szexi nő, főnök/beosztott/vállalkozó, kreatív művész, fitneszlány, tanulnivágyó egyetemista, barátnő, testvér, valakinek a lánya és így tovább… Jusson hely a hobbydnak és a nemkedvelt szerepeknek is. Rengeteg szerep létezik, egyénenként sőt életszakaszonként is változnak a szerepeink. (Meglehet pl. hogy te anya és nevelőanya szerepben is vagy.)
2. Lépés: Rajzolj egy kört és oszd fel, aszerint, hogy melyik szerepre mennyi idő és energia jut. Figyelj, ne a vágyott, hanem a valós arányokat ábrázold!
   
3. Lépés: Írd a cikkek mellé a szerepkör megnevezését.
4. Lépés: Nézd jól meg az ábrád! Figyeld meg az érzéseidet! Nevezd meg az érzéseidet, és írd le!
5. Lépés: Milyen gondolatokat hoz fel? Mit szólsz ahhoz, amit látsz? Fogalmazd meg a gondolataidat, és írd fel!
6. Lépés: Ha nem tetszik valamelyik szereped aránya, mit tudnál annak érdekében tenni, hogy változtass rajta? Hogy változtatnál az ábrádon?