Akit szeretünk, azzal törődünk.

Törődsz magaddal? A külsőddel és a belsőddel egyenlő arányban?

Sokan még mindig félreértik a külső harmóniára törekvést (nem, ez nem egyenlő a hiúsággal), mert ha azt a személyiségünkhöz mérten, típusjegyeinknek megfelelő harmóniában tesszük, ahhoz járul hozzá, hogy energikusak, fényesek és sugárzóak maradjunk, vagy épp azzá váljunk, és ez által odaadásunk és befogadásunk is kellő mértékben meg tudjuk őrízni.

Aki szereti önmagát, el tudja magát fogadni, és az adottságait ismerve, tudatosan tesz azért, hogy a jó dolgokat erősítse önmagában, megőrízve az egyediséget, és nem egy magára erőltetett álarc mögé bújik, az tud igazán, önzetlenül adni, igazán szeretni.

Sok esetben ennek jelentősségének megértéséhez komoly önvizsgálat, és egy önismereti út bejárása szükséges, ami olykor kemény is tud lenni. (Megjegyzem, ezt tapasztalatból írom.) Szóval, szeretni önmagunkat nem is annyira egyszerű, de megéri!