Egészen egyszerű ebben a világban eltévedni. Még úgyis, hogy nem is utazol sehova.
Életünk tele van manipulatív és nyugtalanító tényezőkkel. Árad ránk szüntelenül a digitalizált világnak köszönhetően a nap 24 órájában. Ezek sokszor nem illeszkednek abba a hozott képbe, amit az eddigi élettapasztalataink során a világról és önmagunkról megalkottunk.
És akkor nem megkerülendő az a kérdés sem, hogy milyen mentálhigiénés és lelki kihívást jelent az emberiség számára az elhúzódó járványhelyzet, a háború hatásai, a sok új törvényalkotás, amely emberek sokaságát kényszerít válaszút elé. A bizonytalanság, a félelmet generáló hírek, a meg nem válaszolt kérdések, a vitatott gazdasági helyzet, mind-mind alattomos módon tudnak szorongóvá, frusztálttá és ingerültté tenni. Ennek eredménye pedig a kiélezett stresszes kommunikáció, a megromlott emberi kapcsolatok, ami tovább súlyosbítja a helyzetet, és egészséges embereket képes megbetegíteni.
Akkor tud különösen könnyen magával ragadni a 21. század káosza és félelmet generáló jövőképe, ha nincsenek meg élesen az én-határaink, ha nem ismerjük a saját céljainkat, ha a nincs megfelelő szinten az önismeretünk, az önmagunkba vetett hitünk. Enélkül magával tud sodorni az elvárások áradata, napi szinten dobál jobbra-balra, és szeretnél tenni ellene, de egyre jobban gyengít, és azon kapod magad, hogy már hagyod, hadd vigyen.
De vajon hova visz?